Kullancs vs. kutya

  • Nyomtatás
1. oldal / 3

Az elején el kell mondani, hogy a kullancsok nemcsak szezonálisan, hanem egész évben folyamatos veszélyt jelentenek kedvenceink számára. Persze az igazi szezonjuk most kezdődik, és egyre többet hallani a fenyegető inváziójukról. Itt megnézhető a kullancstérkép, ami elég rémisztő látvány. Tudomásunk szerint szerint két-három kullancsfaj  található meg a kutyákon Európában, ám amilyen parányi teremtések, éppolyan nagy gondot okozhatnak kedvenceinknek, és persze nekünk is.

 

Mik is ezek az izék?

A kullancsok a pókszabású ízeltlábúak, ezen belül az atkafélék közé tartozó szárnyatlan külső élõsködők. A nőstény 2-9 évig tartó élete során több ezer petét rak, melyekbõl a lárvák a hõmérséklettõl függõen 2-8 hónap múlva kelnek ki. A petéből kibújó lárvák fejlõdéséhez vérszívás szükséges. A táplálkozástól függõen a fejlõdés teljes idõtartama átlagosan 3 év. A háziállatok, földön fészkelõ madarak és hüllõk, vadon élõ emlõsök, valamint az ember vérét szívja. Fûszálakon, bokrokon legfeljebb 1,5 méter magasságban lábaikon levõ karmok és tapadókorongok segítségével megkapaszkodva, lógva várja a táplálkozási alkalmat. A vért adó gazdára hang- és szaginger hatására ejti rá magát. Hûvös, nedves homokban táplálék nélkül 3-6 évig is elél, a fiatal alakok azonban az éhezést kb. csak egy évig bírják. Szélsõséges klímaviszonyokat is elviselnek,  Skandináviától Olaszországig mindenfelé elõfordulnak. Ellenségük a szárazság vagy a hideg tél, mivel az elpusztítja az varban telelõ kullancsokat. A hideg tél nálunk most elmaradt, ezért is a kitüntetett figyelem az élõsködõkkel szemben. A kullancsok aktivitása tavasszal, a felmelegedéssel kezdõdik és rendszerint az õsz végi fagyok beálltáig tart, a kifejlett kullancsalakok jelenlétével azonban gyakorlatilag egész évben számolnunk kell. Erdõkben, erdõk szélén élnek, ahol bõséges az aljnövényzet és magas a páratartalom - a tûzõ napon hamar elpusztulnak. Számos fajtájuk ismert, itthon kb. 25 féle található meg. Az 1-4 mm nagyságú kullancsok fõleg a dúsabb növényzetû ligetes, fás, bokros területeken fordulnak elõ különösen nagy számban, de napjainkban már szinte mindenhol jelen vannak. Olyan kutyák is veszélyben vannak, amelyek a belvárosi kerületekben élnek, vagy egy családi ház kertjében, és el sem hagyhatják azt.

A bokrok leveleirõl illetve a fûszálakról másznak át az emberre, illetve az állatokra. A kullancs támadásakor érzésteleníti a bõrt és azután szúrja a bõrbe sajátos, leginkább nyílhegyhez hasonlító ormányát (hiposztóma), majd kollagénnel a bõrhöz ragasztja magát Mivel a kullancscsípés nem fáj vagy viszket, legtöbbször már csak akkor vesszük észre kedvencünkben, amikor megszívta magát vérrel és jól kitapintható. A vérrel teli kullancs eredeti méretének négyszeresére is felduzzad. Ilyenkor a kullancs mérete elérheti az 1 cm-t is, egy nõstény testtömegének akár 120-szorosát képes kiszívni, ez 2-3 napot is igénybe vehet. A vért besûríti, tömöríti és így tárolja. A kullancs nem ürít salakanyagot, belei vakon végzõdnek. A kullancs leválik "gazdájáról", ha teleszívta magát. Nemcsak a kifejlett kullancs, hanem valamennyi mozgásra képes fejlõdési alak szív vért. A rendkívül parányi fejlõdési alakok (0,5 mm-es lárvák, 1 mm-es nymphák) gyakorlatilag láthatatlanok a kutyák szõrzetében.